Amikor, azt mondtam ismerőseimnek, hogy a múlt havi „Hannah Montana” mozifilm után, erre a hónapra egy újabb free leech jóvoltából az „álom.net” c. újabb magyar „szuperprodukciót” választottam az e havi „itt az ideje, hogy fájjon" filmnek, akkor még koránt sem sejtettem, hogy mire vállalkoztam, és hogy valójában mennyire is fog nekem ez fájni. Előjáróban leszögezném, hogy az álom.net-hez képest Hannah Montana már abszolút nem tűnik nekem, fájdalmasnak, az egy abszolút korrekt mesefilm, (hisz még is csak a Disney csinálta).

Évek óta azon a véleményen vagyok, hogy a mai magyar filmek egy kalap szart sem érnek, arról nem is beszélve, hogy mind ugyanolyan, és többnyire mindegyikben ugyanazok a színészek szerepelnek. Az álom.net esetében ezúttal viszont csupán két ismertebb név szerepelt, mint húzóerő, ők is csak úgy a miheztartás végett mellékszerepben: Reviczky Gábor, mint iskolaigazgató, és Rékasi Károly, - akit leginkább a Barátok Közt Bartha Zsoltjaként illetve Mulder ügynök szinkronhangjaként ismerhetünk – ő testnevelő tanárt alakított, karakterének abszolút nem volt jelentősége a „történet” szempontjából. Ezúttal csupa kezdő, vagy legalábbis számomra eddig nem ismert ifjonc - köztük egyik kedvenc celebünk Labanc Lilla - bontogatta szárnyait ebben az újabb magyar mű „remek”ben. Remek vagy inkább remake? Leginkább az volt a benyomásom, hogy a Bajos Csajok (Mean Girls) magyar koppintását látom megbolondítva a Dr. Szösziből és egyéb amerikai tini vígjátékokból lenyúlt elemekkel. Apropó „Bajos Csajok” ezúttal nem volt „Burn Book”, viszont több ívben feltűnt a filmben Steiner Kristóf, végül is a magyar „Paris Hilton”, hogy is maradhatna ki eme nagyszerű és rózsaszín alkotásból?

Durvábbat el se tudtam volna képzelni a tengerentúli tini filmek majmolásánál, mint hogy a hősnő egy magyar pompon lány. Ez a momentum már alapból nem állja meg a helyét és az, hogy „egy magyar pompon lány” nagyjából úgy hangzik számomra, mint „egy szudáni síelő”.

Azért ennyire durván talán még a Barátok Közt sem rugaszkodott el a kelet-európai realitástól a cirka 5000 epizódja során! Főszereplőnk Regina alapjáraton szőke és rózsaszín, van két húga egyik „Orsa” (gondolom ez manapság az Orsolya trendi becézése). Orsa szöges ellentéte Reginának, afféle darkos-emós akármi, vagyis a testvéri szeretet „felhőtlen és feltétel nélküli”. Van egy kisebb húgi is, aki aranyosan majmolja kisgyerekként Reginát, - ezt egy az egyben a Bajos Csajokból nyúlták - de amúgy meg nincs túl sok jelentősége. Igaz Orsa-nak sem egy-két fájdalmas beszólást kivéve, mint a „megyünk a temetőbe szellemet idézni” és hasonlók. Ahogy minden Barbie-nak… Reginának is van egy két nem szőke hajú barátnője, az egyik az okos barátnő, a másik a nála is butább!

Buta barátnő: „Lehet, hogy nem lesz suli hétfőn, nem lehet, hogy előbbre hozták az augusztus 20.-kát?”

Okos barátnő: ”Vivien, május eleje van”

És természetesen Barbie-nak van egy riválisa is és persze egy tapló pasija. Persze jön majd szépen sorba, hogy: új környezetbe csöppen, ahol eleinte senki nem kedveli, és jön egy új szomszéd srác, aki nem tartozik a népszerűek közé és, akit Barbie eleinte nem is kedvel, majd mit hoz a forgatókönyvírók élénk képzelete, Regina szép lassan, de bele szeret.

Hm… milyen eredeti, és kísértetiesen emlékeztet egy bizonyos Paris Hilton klipre. Fő az eredetiség, a felszínes tini sztoriknak nem csak a külsőségei köszönnek ránk vissza, hanem rendre a megszokott cselekményeket és szituációkat is viszont láthatjuk, így további cselekményelemzésbe nem is bonyolódnék bele.

A film fináléjába, ahogy az lenni szokott középiskolai bál és a happy end előtt, váratlan sokként ért és megadta a kegyelemdöfést, hogy a bálon az Anti Fitness Club muzsikált. Apropó filmzene, koppintott filmhez mi más dukálna, mint koppintott tini filmekre jellemző rettenetesen nyálas pop és pop-rock zenék magyar koppintása. Borzalom!

Fájdalmas poénok sorozatáról nem is beszélve, mint pl. „szörnyű, ahogy öregszem, úgy nézek ki, mint egy 23 éves”, és még sorolhatnám, de nem áll szándékomban kilövöldözni a film összes SPOILER-jét!

Tudom Halloweenkor inkább horror filmeket illet volna nézni, viszont bizonyos értelemben ez nagyon is annak tekinthető, szóval búcsúzóul mára csupán ennyi:

„Kukucs, a blogomba! Cupp-cupp!”